Az élet két áramlata

Öntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan külső vagy belső eredmény, amelyet ne előztek volna meg nagy erőfeszítések. A "sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az erre való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszerű" ember ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek. Ugyanígy a benső dicsőséget sóvárgó ember úgy csoportosítja erőit, hogy ezen a területen hozza létre győzelmeit. Ez a becsvágy persze a legmagasabbrendű, de célja a legnehezebben elérhető. Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy terméketlenül passzív lenne. De erről később.

Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.

A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat féltő szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek.

Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia fényében nyer valódi értelmet. Mert a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik. A determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik. A mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg, amelyekből az okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak nemzőerejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, sőt döntően átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja belőlük.

Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolna sarokba bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van mellékszereplője. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy művének létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e művet. Mert valamilyen formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegítő, életmentő és életmegújító központjává lehet egy erőkörnek, amelyből merítenek, s amelynek fényét a visszaverődés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átfűti maga körül az atmoszférát, s ebben a hőben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.

Az emberek túlnyomó többsége nem más, mint talajban gyökerező fa. Eltűrik, hogy a klíma, a környezet, a munkahely bélyeget üssön rájuk. Nemcsak bőrük, szemük, hajuk színe, de egész gondolkodásmódjuk és életrendjük e befolyás alatt áll, minden rezdülésével függ tőle és ki van szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja ki teljesen magát. Az ember mégis föléjük emelkedhet.

A fa nem változtathatja meg környezetét. Ott kell maradnia, ahová gyökere beágyazta.

Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen, fejlődésgátló, kiléphet belőle. Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban pontosan ismernie kell a sorsán, egyéniségén uralkodó törvényeket.

Ha elménk megtalálta ideálunkat, az életcéllá lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben, összevont időben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az erők, amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekből elillan a levegő.

A következőkben részletesen ismertetjük azokat a törvényszerűségeket, amelyek alkalmazásával az élet bármely területén eredményt érhetünk el. Akik e törvényszerűségek alkalmazására belső okok, legyőzhetetlen pszichikai terhelések miatt látszólag nem képesek, azok részére is gyakorlati tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le fejlődésgátló gyöngeségeiket.

Szepes Mária


 Neki valamiféle jelkép voltam; 
saját ifjúságának visszfénye. 
Próbált megkapaszkodni bennem,
 mert megérintette az életősz, s fázni kezdett belül. 
Amikor elhagytam, ott maradt csupaszon, dideregve. 
Többet vesztett velem, mint tanulékony, heves szeretőt.
 A hitét vesztette el önmagában.

Szepes Mária



A lélek pokoljárás nélkül nem építhetné meg égi szférákhoz vezető hídjait.
 E rejtélyes összefüggéseket tárja fel a messiás misztériuma. 
A modern mélypszichológia is a tudattalan mélységeibe való 
alámerüléssel nyitja fel az ember múltjába temetett tetteinek sírjait.

Szepes Mária


Ha egy út bezárul előtted, ne keseregj.
 Ha egy kapu nem nyílik meg a kopogtatásodra, ne lázadozz. 
A tilos úton, a bezárt kapukon túl olyan dolgok várakoznak reád,
 melynek legyőzéséhez még nem szereztél elég erőt.

Szepes Mária


Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, 
hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. 
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, 
találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat,
 és teremtsd meg a belső harmóniádat.

Szepes Mária


A félszegség legyőzésének módját a következő axiómákban foglaljuk össze:
1. Ne tükörből és emberek véleményén át lessünk rá önmagunkra, 
hanem szerezzünk megbízható értesüléseket a bennünk élő valóságról.
2. Neveljük fel önmagunkban a hiú és egyensúlytalan kamaszt.
3. Tüntessük el az idő ellentmondását benső stádiumunk és életkorunk között. 
Aknázzuk ki a korszakot, amely elérkezett hozzánk, 
anélkül hogy infantilis játékokba menekülnénk új felelősségünk elől.

Szepes Mária



Tudod-e, hogy mai jellemed, kötéseid hiánya, traumái, szorongásai, 
tehetségei, sikerei vagy sikertelenségei - előző életeid eddig meg tett útjának végösszege?

Szepes Mária


Mindig beteljesedik,
 amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. 
Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. 
Jól válaszd meg vetésed talaját.

Szepes Mária


Tudnotok kellene: 
bármit is csinál az ember, mindenképpen örökké él. 
Legfeljebb ruhát cserél. 
Hogy mikor, annak nincs jelentősége. 
Az élet örök.

Szepes Mária



Nem baj, ha a világtól elfogadod, amit adni akar neked. 
Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod érte. 
Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó!

Szepes Mária