Bölcsességről


"Könnyű mondani a bölcset, tenni sokkal nehezebb. 

Hallgass tehát és cselekedj!"

Talán nagy merészségnek tűnik a Bölcsességről írni!
A Bölcsesség valójában nem a tanult tudás mértéke, hanem a dolgok tisztán látása és értékelése!
Meglelni a Bölcsességet annyi, mint megnyugodni a lélek és a szellem tiszta csendjében!
Sokszor gondoljuk azt, hogy egy nagy tudású ember bölcs is egyszerre!
Pedig talán ő is kereső, keresi az igazságot, keresi az életet irányító nagy törvényszerűségeket, keresi a lelki békét és a szellem hullámainak a nyugalmát!
Szepes Mária is mindig az Aranykor nagy bölcseire hivatkozott!


Mit is tudtak az Aranykor bölcsei?

Az Aranykort a Vízözön előtti tudásra és bölcsességre asszociálják!
Platon volt az ,aki sokat foglalkozott az aranykori társadalom felépítésével és működésével!
Ő is ezt tanította, írta le társadalmi modelljében.
Az Aranykor az Istenemberek kora volt, mert a lelkek még emlékeztek az Égi hazából hozott tudásra és bölcsességre!
Tudták isteni mi voltjukat, hiszen a Teremtő leoltja teremtményeibe az „isteni magokat”!
Az aranykori társadalom több szintűen volt tagolt!

Legfelül a „Bölcsek rendje” volt, aki a tudást és bölcsességet őrizte, valamint az isteni törvények szerinti működést vigyázta!
A bölcsek távol voltak az anyagi világtól, nem játszott szerepet a pénz az életükben!
Tőlük kértek tanácsokat az alsóbb rendek, hogy szolgálja-e az „Isteni tervet” a szándékuk!

Második szinten a „Lovagok rendje” volt, akik a morált, az erkölcsöt, a bátorság és tisztaszívűség erényét őrizték!
Védték a népet, védték az igazságot, feladatuk volt az erőt szimbolizálni!

A harmadik szinten a „Kereskedők rendje” állt, akik a pénzt működtették, adtak-vettek, biztosították a rendet és a rendes működést!
Mindezt tisztességgel a nekik rendelt feladat szerint!

A negyedik szinten a „Talpasok (munkások) (tömeg)” a végrehajtók voltak, akik a két kezükkel teremtettek!
 Megtermelték és elfogyasztották, amit termeltek!
Ők voltak a „Gyomor emberei”, akiket a testi szükségletek motiváltak!

Hogyan változott meg ez az „ideális” társadalmi rend?

A „Rend” legfőbb ellensége a hatalomvágy!
Három nagy kísértés van az emberi életben: „a pénz, a hatalom és az élvezetek”!
Ha a kisértések bármelyikének vagy mindegyikének nem tud a lélek ellenállni, lezuhan!
Így zuhant le a különböző történelmi korokban az éppen uralkodó rend!

A legenda szerint Atlantisz bukását a Mágusok rendjének a hatalomvágya okozta!
Azt gondolták a „tudás az hatalom, pedig a tudás az felelősség”!

Következtek a Lovagok rendje, akik a nagy hódítások, 
illetve a feudalizmus korában a szolgálat helyett hatalmat és pénz kerestek!

A következő uralkodó rend a „Kereskedők” rendje lett, akik a kapitalizmus rendszerét hozták létre! 
Céljuk nem a nép szolgálata, hanem a „Profit” a pénz uralma volt, hiszen Mammont szolgáltak! 
Ám a Newyork-i Ikertornyok leomlásával vége lett a hatalmunknak! (2011 09.11.)

Most a „Gyomor emberei” vannak uralmon! 
A legfontosabb érték a fogyasztás!
A test uralkodik a lélek felett!
A szükségletek testi szükségletek, fizikai szükségletek felé billent, de a lélek éhezik, illetve szomjazik!
 Mert a Szeretet lenne a „mérleg másik tálcáján”, de ez sehogyan sem egyenlítődik ki! 
A gyermekeknek is tárgyi minőségeket próbálnak adni az érzelmi minőségek helyett!
Így a jelen kori válság nem csak gazdasági, hanem morális válság egyben, de a legfontosabb, hogy nincsen REND!
Pedig csak a rendben születnek igazán a nagy változások!
Reméljük, hogy hamarosan átrendeződnek az értékek!

Tudom, sokan nem nyitottak ezekre a gondolatokra!
Várják, hogy majd valaki megoldja, valaki megcsinálja!
De az új rend, nevezzük „Új kornak” csakis a bölcsességen és a szereteten alapszik!

Egy szép idézetet olvastam!
„Ha megkérdeznénk a bölcsesség fontosabb vagy a szeretet, a válasz a szeretet,
 de ha ezt felismerjük, az maga a Bölcsesség!”

Így tehát a Szeretet és Bölcsesség kéz a kézben járó két testvér, két barát!
Az Új korban egy harmadik erény is szegődik a másik kettő mellé és az a Szabadság!
Hiszen szabadok vagyunk, gondoljuk!
Pedig nem, a fogyasztó társadalom „rabszolgái vagyunk”!
Rengeteg szükséglet, ami a „szűk-séget” növeli!

Még egy nagy problémája van a korunknak, hogy nagyon erős a „nélkülözés tudat”!
A nélkülözés tudat a „nincs-re" figyelés!
Mindig hiányzik valami, valamit mindig keresünk, természetesen kívül!

Várunk valamit vagy valaki, hogy megoldja a problémáinkat, kielégítse a hiányainkat!
Testileg és lelkileg egyaránt! 
Ez a hiány tesz egyensúlytalanná az életünket, úgy az egészségünket, mint a kapcsolatainkat!
Ha tehát szabadok lennénk, a szó nemes és igaz értelmében, akkor tudnánk, hogy a szabadság „lehetőségek választása”!

De ehhez meg kéne tanulni választani, felismerni a jó és rossz között a különbséget!
Hogy mi a jó és mi a rossz, ezen sokat lehetne elmélkedni, de a jó és a rossz harca nem akkor dől el, ha eljön Armageddon, hanem amikor a lelkek tudnak választani!

De a lelkek a „gyermeki tudat” állapotába vannak!
 Elvárják, hogy más döntsön helyettük!
(politika, gazdaság)
Elvárják, hogy „gondoskodjanak” róluk!
(szociális háló)
Elvárják, hogy más gondolkodjon helyettük, és más döntsön!
Hiszen „azé a felelősség, aki dönt”!
Ezzel tovább fokozzák a kiszolgáltatottságukat!
Ezt hívják „sötét kornak”, keleten "Káli Jugának”.


Mi is megoldás?

Minden változás a Tudatban jön létre!
Ha képes az ember a „Tudatosulásra” képes az életét és az emberiség életét pozitív tudattal pozitívra hangolni!
A „jó és a rossz”, illetve a „fény és sötétség” látszólag opponens minőségek, de valójában a tudat két állapota!
Amennyiben többen a világos oldalra állnának, az lenne az igazi „Felemelkedés”!
Ami nem bekövetkező esemény, mondjuk 2012 12.21. hanem egy tudatosulási folyamat,
 amikor a lélek meglátja a saját valódi mivoltját, felismeri magában, hogy nem csak fizikai vagy lelki lény, hanem szellemi lény is, leoltva magában az „Isteni szikra”!

De élhet továbbra is a „sötét tudat” szintjén, ahol a hiány az úr!
Amig el nem kezdünk elengedni, megbocsátani, a harag és a gyűlölet helyett a szeretet nem lesz erősebb, addig nem igazán kerül a lélek „fénybe”!
Lehet, hogy lelkek egyáltalán nem jutnak el a fényes tudatig, mintha az ablakuk olyan elszennyezett lenne, hogy nem jön be a Fény!
„Kilátástalanok”!
Sokáig azt gondolta, hogy milyen jó lenne, ha mindenki tudná, ismerné, az élet nagy felismeréseit, azt „ahogyan a dolgok vannak”!

De már rájöttem, hogy mit is jelent ez a mondat!
„Mindenki körül a saját tudata vetül ki, a saját valóságát maga teremti, a saját valóságában él”!
Nem is tudja, de nem is akarja tudni, hogy van egy „másik valóság”!
Sokáig én is a „sötét tudat” rabságában kerestem magam, de hála a Lélek fényének, kitaláltam ebbel a tudatból!

De ez nagyon sok tanulással, felismeréssel és szembesüléssel járt és jár!
Ez az „Élet iskolája”!
Ebben az iskolában járunk életünk végéig különböző lépcsőfokokat!
Ezt nevezzük „Tudatosulásnak”!
Egy biztos, hogy a Lélek a következő életeit már egy magasabb tudat szinten élheti, ha most élete végére megtanulja leckéit!


Mi is a Tudók felelőssége?

Mivel az újkorban mindenkinek a „saját mesterévé kell válni”, már nem várhatjuk, 
hogy majd „valaki megmondja” hogy mit kell tennem!
Először is „Keresővé” kell válni, vagyis ki kell nyitni a szívünket és a tudatukat!
Ehhez el kell engedni a régi tudatot és egy új tudati szintet kellene választanunk!
Mintha csak elvágnánk bizonyos kötelékeket, amik a földhöz béklyóznak bennünket!
Mint ha egy felszálló léghajó lenne, aminek a kosarából ki kéne pakolni a terheket!
Ezek a „terhek” a régi tudat terhei!
Ezért is nevezik „felemelkedésnek” a folyamatot!

Fel kell ismerni magunkban az isteni szikra, az isteni mag minőségeit, 
de ehhez sokszor tartjuk magunkat „érdemtelennek”!
Így az új kor nem nagy szellemi vezetők eljövetelével, 
hanem a saját tudati minőségeink fénybe emelődésével történik meg, következik be!

„Az út célja az út maga”!-mondta Lao Ce.
Ez az út inkább egy ösvény,melyen mindenki csak maga járhat!
De ezen az úton a „Szellem fénye” világít!
Ha szerény gondolataimmal szolgálhatom ezt a folyamatot, már nem volt hiába az utam!
Amikor megosztok bizonyos felismeréseket, a célom nem a didaktikus, rendszerelvű tudás, hanem a nyitottság, illetve e megnyílás elérése!
Végül a „Platoni erények” és a "Hét fő bűn” összevetésével zárnám gondolataimat!

A „Szabad akarat” a lehetőségek választása!
Válasszunk hát jól!


Platoni erények

Hét fő bűn


Bölcsesség


Irigység


Bátorság


Torkosság


Igazságosság


Fösvénység


Mértékletesség


Bujaság


Hit


Harag


Remény


Kevélység


Szeretet


Jóra való restség