Az élet két áramlata
Öntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis
célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és az a
hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása
hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a tudás,
megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan külső
vagy belső eredmény, amelyet ne előztek volna meg nagy erőfeszítések. A
"sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az erre
való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszerű" ember
ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az
ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek. Ugyanígy a benső dicsőséget sóvárgó
ember úgy csoportosítja erőit, hogy ezen a területen hozza létre győzelmeit. Ez
a becsvágy persze a legmagasabbrendű, de célja a legnehezebben elérhető.
Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a
nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy
terméketlenül passzív lenne. De erről később.
Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik
negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor
sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy
kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást,
amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.
A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat féltő
szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó
mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek.
Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a csillagok
nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes utalás, amely
szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia fényében nyer
valódi értelmet. Mert a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik. A
determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik. A mágia a láthatatlan
okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg, amelyekből az
okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak nemzőerejével, hanem
intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet hívjon létre, életet
formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, sőt döntően átalakítja
sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és
old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja belőlük.
Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolna sarokba
bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van
mellékszereplője. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás
vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy művének
létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e művet. Mert valamilyen
formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegítő, életmentő és
életmegújító központjává lehet egy erőkörnek, amelyből merítenek, s amelynek
fényét a visszaverődés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az
átfűti maga körül az atmoszférát, s ebben a hőben saját fénye is váratlan,
csodálatos inspirációktól izzik fel.
Az emberek túlnyomó többsége nem más, mint talajban
gyökerező fa. Eltűrik, hogy a klíma, a környezet, a munkahely bélyeget üssön
rájuk. Nemcsak bőrük, szemük, hajuk színe, de egész gondolkodásmódjuk és
életrendjük e befolyás alatt áll, minden rezdülésével függ tőle és ki van
szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja
ki teljesen magát. Az ember mégis föléjük emelkedhet.
A fa nem változtathatja meg környezetét. Ott kell
maradnia, ahová gyökere beágyazta.
Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen,
fejlődésgátló, kiléphet belőle. Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban
pontosan ismernie kell a sorsán, egyéniségén uralkodó törvényeket.
Ha elménk megtalálta ideálunkat, az életcéllá lett
ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben,
összevont időben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára
vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az erők,
amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más
mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló
tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekből elillan a
levegő.
A következőkben részletesen ismertetjük azokat a
törvényszerűségeket, amelyek alkalmazásával az élet bármely területén eredményt
érhetünk el. Akik e törvényszerűségek alkalmazására belső okok, legyőzhetetlen
pszichikai terhelések miatt látszólag nem képesek, azok részére is gyakorlati
tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le fejlődésgátló gyöngeségeiket.
Szepes Mária
