Nem baj, ha a világtól elfogadod, amit adni akar
neked.
Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod
érte.
Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó!
Szepes Mária
Barát az, akinek megmutatkozunk,
akinek részvevő
érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz,
hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat
megfogalmazzuk,
s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a
kövek.
Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló
gondolatoktól.
Szepes Mária
Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt
megtanultam,
hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni.
Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból,
amit tapasztalniuk kell,
mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a
helyzetet.
Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül
nézni,
mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából,
minden figyelmeztetés
ellenére... de idővel belejön az ember.
Szepes Mária
Ha egy embert
megmentesz, vagy átsegítesz a bajon,
egy világot
mentettél meg.
Választhatsz jól, és
választhatsz rosszul.
Amiben most élünk,
egy átmeneti állapot.
Mindenki, mindenki
ellen.
És nagyon sokan
kerülnek olyan helyzetben,
hogy érzik nincs
belőle kiút.
Pedig van !
Egyénileg kell
megtenned, amiért születtél,
be kell töltened a
jobbik szerepedet.
Próbáljátok
magatokat megismerve, másokat segítve,
mások felé jót
sugározni.
Jót tenni és tudni,
hogy ami most látszólag rossz,
utólag kiderülhet,
hogy jó.....
Szepes Mária
Megfutamodtam.
A
fiú, akivel együtt voltál, inkább hozzád való, mint én.
Remélem, megkínoz
kissé, ha ő nem, akkor más.
Bevallom, ez a gondolat némi örömöt okoz nekem a
lesújtó állapotban, amelybe kerültem.
Mikor megláttalak benneteket, első
gondolatom az volt,
hogy odarohanok az asztalhoz, és a helyszínen megfojtlak
benneteket.
Aztán csak a fiút akartam kivégezni, hogy te hordhasd az ennivalót
a börtönbe nekem,
bevallván ezzel igazi érzelmeidet.
Mielőtt azonban
végigszőttem volna ezt a hülye filmgiccset, émelygés fogott el, és rájöttem,
kiütött rajtam a klimax dögvésze: beléd szerettem.
A számítás és az önzés, a
megszokás gőgje arra ösztönzött,
hogy meneküljek, hátha azzal, ha elmegyek,
megmentek valamit.
Szepes Mária
Ha érezzük, mi a helyes, nem kétséges, mit kell
tennünk.
Ha Einstein elbizonytalanodott volna,
mikor középiskolai tanára –
Degenhart – azt mondta neki,
hogy „soha nem lesz belőled senki”, akkor nagy
bajban lennénk.
A kétségtelenül bekövetkező siker egyenlő az idő
és a
befektetett energia szorzatával.
Ebben nincs kivétel, nem számít, ki, mit mond,
mit tanácsol.
Bizonyosan vannak mélypontok minden ember életében,
csak ezeket szégyelljük és eltitkoljuk, pedig nem kellene.
A földi Lét poláris,
ez teljesen természetes.
Sokszor a negatív oldal pusztán vizsga abból a célból,
hogy a Sors erői megbizonyosodjanak elhivatottságunkról.
Ha a vizsgán jól szerepelünk, általában a folyamat
magától beindul,
minden az ellentettjére fordul és szépen, simán begördülünk a
célegyenesbe.
Szepes Mária
Az
egymástól látszólag teljesen különböző,
párhuzamos cselekménysorozatok
oka mindenképpen bennem van.
Az én emlékeimmel, problémáimmal függnek
össze akkor is, ha szereplői idegenek nekem.
A helyzetek is csak
bizonyos hasonlóságokat mutatnak, de nem azonosak saját múltbeli
átéléseimmel vagy jövőbe vetülő, szorongásos képzeteimmel.
Szepes Mária
Az
én Istenem a régi gyermekidőben a Föld felett függő,
csillagos
kulisszák mögött lakott; hosszú, vattás szakálla volt, és trónuson ült.
Unalmas, távoli öregúrnak tűnt előttem, akivel egyszer, ha meghaltam,
vétkeim miatt esetleg kínos ügyeim lesznek.
Fiatal koromban egyszerre
izgatni kezdett valódi kiléte...
Körültapogattam, megmértem, arcába
néztem.
Rájöttem: hozzám hasonlít.
Tökéletlen, véges és tehetetlen, mint
én vagyok...
Valahol bent bolyong testetlenül, körvonalak nélkül,
megfoghatatlanul, egészen mélyen.
Nincs hangja, csak impulzusai vannak,
amelyek a gondolat küszöbéig érnek,
mégis több minden gondolatnál és
szónál, több a látható formavilágnál, amely körülvesz,
a káprázatoknál
és fájdalmaknál, a félelemnél és a halálnál.
Több mindennél, amit
ismerek, és ami megismerhető.
Szepes Mária
Bölcs
az, aki megbocsát:
Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok magam
is.
Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt
vesztve megint.
De magamnak is megbocsátok, ami nehezebb,
mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
Szepes Mária
Hosszú
utazás ez.
És ha az érettségi fok nem ugyanaz két emberben, a válás
beláthatatlan ideig eltarthat.
Szerettem őt, ezért menni hagytam a maga
útján.
A vérnél ősibb kötéssel tartozik hozzám,
de még néhány fordulót
meg kell tennie a nagy spirál körtáncban,
hogy szorosan együtt
haladhassunk.
Szepes Mária
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)