Az élet két áramlata
Öntudata minden
embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az
önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a
körülmények szerencsés összetalálkozása hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a
hatalom, sem a jólét, de még a tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes
adományai az életnek. Nincsen olyan külső vagy belső eredmény, amelyet ne
előztek volna meg nagy erőfeszítések. A "sikeres" ember sikerének
feltétele képességeiben, magatartásában az erre való törekvésének tisztaságában
van meg. A "népszerű" ember ösztönösen, de pontosan eleget tesz
mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek.
Ugyanígy a benső dicsőséget sóvárgó ember úgy csoportosítja erőit, hogy ezen a
területen hozza létre győzelmeit. Ez a becsvágy persze a legmagasabbrendű, de
célja a legnehezebben elérhető. Magában foglalja a világ által elénk állított
feladatok sikeres megoldását, a nagy egyensúly kialakítását, amely minden
irányban semleges, anélkül hogy terméketlenül passzív lenne. De erről később.
Az életen két
áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik
pozitív, aktív és sikeres. Mikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem
csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük alatta, hanem azt az
eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére
törekszünk.
A megalkuvók, a
bátortalan, pillanat-koncukat féltő szolgalelkek a negatív életáramban
sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram
erőiből merítenek.
Mágiáról beszélünk.
A tétel, hogy "a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá
tesznek", s a rejtélyes utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik
csillagain" egyedül a mágia fényében nyer valódi értelmet. Mert a
determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik. A determináció a létrejött
okozatok világára vonatkozik. A mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az
okok természetét változtatja meg, amelyekből az okozatok erednek. A mágia képes
rá hogy az ember nemcsak nemzőerejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az
ideák világából életet hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai
realitássá lesz, sőt döntően átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség,
aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi
vagy visszavonja belőlük.
Zsarnoki
csillagujjak csak addig parancsolna sarokba bennünket ijedt, dadogó
statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van mellékszereplője. Míg
elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás vagy terhelés, amely
megakadályozhat bennünket életünk nagy művének létrehozásában, feltéve, hogy
létre akarjuk hozni e művet. Mert valamilyen formában mindenki produkálhat.
Mindenki világító, melegítő, életmentő és életmegújító központjává lehet egy
erőkörnek, amelyből merítenek, s amelynek fényét a visszaverődés törvényénél
fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átfűti maga körül az atmoszférát, s
ebben a hőben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.
Az emberek túlnyomó
többsége nem más, mint talajban gyökerező fa. Eltűrik, hogy a klíma, a
környezet, a munkahely bélyeget üssön rájuk. Nemcsak bőrük, szemük, hajuk
színe, de egész gondolkodásmódjuk és életrendjük e befolyás alatt áll, minden
rezdülésével függ tőle és ki van szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy
ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja ki teljesen magát. Az ember mégis
föléjük emelkedhet.
A fa nem
változtathatja meg környezetét. Ott kell maradnia, ahová gyökere beágyazta.
Az ember, ha
környezete nyomasztó, terméketlen, fejlődésgátló, kiléphet belőle.
Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban pontosan ismernie kell a sorsán,
egyéniségén uralkodó törvényeket.
Ha elménk megtalálta
ideálunkat, az életcéllá lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához.
Megrövidített térben, összevont időben mozgunk feléje, mert a vele való
kontaktus felszívja, magára vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez
annyit jelent, hogy az erők, amelyeket gátak építésére használhatunk,
lassanként kivonódnak onnan, és más mederbe ömlenek. Ezzel az
átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló tilalomfák és megelevenedett
rémképek, mint a ballonok, amelyekből elillan a levegő.
A következőkben
részletesen ismertetjük azokat a törvényszerűségeket, amelyek alkalmazásával az
élet bármely területén eredményt érhetünk el. Akik e törvényszerűségek
alkalmazására belső okok, legyőzhetetlen pszichikai terhelések miatt látszólag
nem képesek, azok részére is gyakorlati tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le
fejlődésgátló gyöngeségeiket.
Szepes Mária
