„Ha úgy tekintesz az elmédre, mint egy kertre, akkor könnyen meg lehet érteni a két eltérő funkciót, te magad vagy a kertész, és megszokott gondolkodásmódod segítségével naphosszat magvakat - gondolatokat - ültetsz tudatalattidba.

Ahogy vetsz a tudatalattid talajába, úgy aratsz testedben és körülményeidben is. 

Láss hozzá máris, vesd el a békesség, boldogság, helyes cselekedetek, jóakarat, fellendülés gondolatait! Nyugodtan és érdeklődéssel gondolkodj ezekről az értékekről, és tudatos elméddel teljes mértékben fogadd el őket.

Szüntelenül ültesd e csodás magvakat - gondolatokat - tudatalattid kertjébe, és dicsőséges termést takaríthatsz be. 

Tudatalattid olyan talajhoz hasonlatos, amely mindenféle magvaknak életet ad, a rosszaknak éppen úgy, mint a jóknak. Avagy a tövis fürtjeit és a bogáncsot gyűjti-e az ember?

Gondolatunk tehát az ok, s a létrejövő körülmény az okozat.

Elengedhetetlen, hogy felügyeljünk gondolatainkra, és csak a kívánt körülmények létrejöttét segítsük elő.

Ha helyesen gondolkodunk, ha értjük az igazságot, ha a tudatalattinkban lerakódó gondolatok építő jellegűek, harmonikusak és békések, akkor tudatalattink varázsereje harmonikus körülményeket, kedvező környezetet, mindenből a lehető legjobbat varázsolja elénk.”